Sokszor azt gondoljuk, hogy a gyermek és az ő problémái nem olyan fontosak, majd az idő meggyógyítja. Azt gondoljuk, ha majd felnő látni fogja, hogy nem is olyan nagy dolog, hogy csúfolták. Ezeket mondjuk neki gyermekkorában: keressen más barátokat, ha bántják, akkor meg szóljon a pedagógusnak, vagy pedig védje meg magát. Hiszen nem nagy ügy ez. A baj csak az, hogy nem a gyermek fejével gondolkodunk, nem az ő szemén át látjuk a helyzetet. Nem éljük bele magunkat abba a szituációba amit ő tapasztal meg. Csak tapasztalt „okos” felnőttként tanácsokat, bölcsességeket mondunk neki. Pedig ha megfogadnánk azt az ősi sziú imát, mondást, ami eredetileg így szól: „Nagy Szellem, ne hagyd, hogy megítéljek és bíráljak valakit, akinek nem sétáltam két hétig a mokaszinjában.”
Persze mi is voltunk gyerekek, és túljutottunk hasonló helyzeteken, és lám felnőttek lettünk. De ha kicsit mélyebben magunkba nézünk, azért némely bántásra és csúfolásra a mai napig emlékszünk. És mit mondtak akkor nekünk a szüleink? Igen, pontosan azt, amit mi most a gyermekünknek. Pedig eltelt pár év azóta, változtak a körülmények és változott a világ. Sokkal többet várunk el gyermekünktől, mint régen tőlünk. Akkor segítsünk nekik abban, hogy kiegyensúlyozottabban tudjanak felnőni. Ne hagyjuk, hogy lelkükben sok seb képződjön.
Hallgassuk meg őket, érezzük át a fájdalmukat, a szomorúságukat. Legyünk megértő barátjuk, társuk és ne tanácsot osztogató szüleik abban a pillanatban, amikor megosztja velünk azt, ami őt érte.
Sok gyermeket hoznak hozzám. Széles spektrumú problémákkal. Oldjam meg a problémát, mert nem tudnak vele mit kezdeni.
Nagyon érdekes, hogy látom, ahogy egy gyermek a kezdeti idegenkedés után megnyílik. Kiderül és elmondja azokat a problémákat, amiket másnak nem, vagy melyeket más nem „hall” meg. Sokszor előfordul, hogy a gyermeknek nem is az a legnagyobb problémája, mint amit a szülő gondolt. Itt is, mint minden oldásnál előjön az elfeledett, elnyomott stressz, ami azt okozta és kiváltotta.
Gyermek oldásánál, és a vele való beszélgetéskor partnerként kell viselkednünk. Akkor nyílik meg és mesél nekünk, ha elfogadóak és szeretetteljesek vagyunk vele. Ilyen összhangban lehet hatékonyan oldani a blokkokat.
Fontos, hogy minden gyermek egyedi. Hiszen mindannyian más és mást élnek át és tapasztalnak meg.
Segítsünk, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek a felnövekvő gyermekek! Hallgassuk meg őket úgy, hogy azt az időt (amikor megnyílnak a problémáikkal) rájuk szánjuk. 100%-ban!!!